sajnálom.

Segítsek? Befejezem szívesen.

Mennyi mindent lehet befejezni… Egy beszélgetést, egy érintést, egy mozdulatot, egy képet, egy dolgozatot, egy mondatot. Sőt, akár egy blogbejegyzést is be lehet fejezni.

[Prodigy - Serial Thrilla]

Lehet, hogy majd csak később publikálom. Mindenesetre én nem az a fajta vagyok, aki először begépeli vördbe, átfuttatja egy helyesírás ellenőrzőn és utána szépen bemásolgatja. Csak úgy vaddisznó módjára nyomkodom a billentyűket.

Erről jut eszembe, egyszer kiütöttem az f10-et és azóta nem működik. Érdekes sztori, mi?

Ma reggel kurvajó volt, mondhatom. Szerintem olyan háromnegyed 7-től 8-ig csak fetrengtem. Olyankor már jár a troli az ablak alatt. Aztán nagy nehezen fél 10 körül elaludtam (addig azt ne hidd, hogy nem tudom, hogy eltelt másfél óra – ezt félálomban töltöttem) és rá fél órára felkeltettek. Gyengébbek kedvéért: ekkor 10 volt. Éj em. Na és aztán sikerült nagyjából elaludnom fél12 körülig, mert akkor ért haza édesanyám és akkor hívott aJulcsi.

Olyan kis aranyos volt, meghívott aBettihez. Holnap fél10kor találkozó van a Boráros téren, ami ugyebár nem a Bosnyák tér.

Tegnap nézegettem imdb-t, csak úgy melléktevékenységként. És a Dark Knight a 4. Sajnálom, mert akkor is jobb, mint a keresztapa, amit ugyan nem láttam (rajta, kövezzetek meg!) de biztos rosszabb. Meg amúgy is régi. Amit nagyon felfelé húznak az ez az új idiotizmus, wall-e néven. Biztos igazuk van. Viszont a Macskafogó I. természetesen fenn van a helyén. Jó is az. Meg azért ott a Sweeney Todd is, 18. legjobb musical. Szóval jól elvoltam. Aránylag.

Mert persze mostanában ritkán tudok jól ellenni. Kivéve esténként, mert olyankor emesenezünk és az egy jó dolog.

Remélem azEszter már megnyugodott valamelyest. Nem szeretném ha hülyeséget csinálna, mert meg lesz csúnyán verve. Hopp.

A lényeg, hogy holnap találkozom pajtásokkal és pajtátlanokkal, és megbeszéljük azt a szilveszter dolgot. Ami remélhetőleg összeáll. Olyan kellemes lenne. Végre egyszer úgy igazán kurvára bebaszni. De tényleg úgy nagyon.

Nincs nagyon miről írnom, és mégis írok, ami nálam eléggé veszélyes dolog. Legalábbis a külső szemlélőknek biztos.

Minimum 500 szavas kis bejegyzést fogok alkotni. Most tartok 322nél. Asszem.

Vannak dolgok, amikhez az ember csökönyösen ragaszkodik. Még akkor is, ha nagyon kicsi az esélye ezen dolgok megvalósulásának. Vegyük példának, hogy valamely embertársunk elveszti egy kellemes kis részen, mondjuk a nyolcadik kerületben a mobiltelefonját. Bejelenti, és várja, hogy majd megtalálják. Tudja,hogy lehetetlen, de azért vár. Na, ez a last szalmaszál effektus.

Annyira felülmúlhatatlan érzés, mikor ismerkedsz egy emberrel. Úgy értem, még nem sok mindent tudsz róla, és csak beszélgettek és beszélgettek és teljesen felszabadulsz. Mert sokmindent elmondhatsz neki, amit te természetesnek érzel, mégis jó róla beszélni. És tudod, hogy ha ismerősökkel osztanád meg, ők unnák. Na ezért szoktam esténként a gép előtt gubbasztani és várni, hogy aRafajzoli rámírjon, aztán elmenni valahova öt percre és visszatérve konstlatálni, hogy már keres. Hiperszuper jó, próbáljátok ki!

Van egy ismerősünk, akit ünneplés címén meglátogattunk december 26-án. Na, neki van egy anyukája (bonyolódik…) aki alzheimer kóros. Azt kötőjellel kell írni? Nevermind. Tehát adva van egy alzheimeres mama. Csak azért említem meg mert az ő példáján szeretném érzékeltetni az emberi agy működésének különlegességét. Ez a mama, akit mostantól elkeresztelek Zsófinak, tehát Zsófi néni ( a neve is egy szép sztori, majd máskor elmesélem) ez egyre kevesebb dologra emlékszik. Ez egy eléggé erős tünet, igaz-e. Na nem is ez a lényeg, mert ha mindenkit megemlítenék itt, akit csak sajnálni lehet, elég hosszú lenne a bejegyzés. Közben megvan az 500 szó ojje. Zsófi néninek volt egy férje, aki csúnyán lelépett és ott hagyta őt, ha jól emlékszem, három gyerekkel. Lehet, hogy csak kettővel, de ez ebből a szempontból szinte részletkérdés. Na, ez az ember, aki otthagyta, most x év után újra meglátogatta. És Zsófi néni kitörő örömmel üdvözölte, majd megkérdezte ki is ő. Ez még nem lenne érdekes, de! A fazon nevének elhangzása után mosoly terült szét az arcán és közölte, hogy tudja. Az a katona. Na igen. Mikor megismerkedtek, a férfi valóban katona volt. De hogy az ember agya miért pont azt szelektálja, amit… Ez egy érdekes kérdés. Lehetséges, hogy annyira szerelmes volt, hogy ez belevésődött? Vagy a rossz élményeket már a “normális” élete során is igyekezett elnyomni? Ki tudja?! A másik érdekesség, hogy nem tud kapcsolni. Tudja, hogy ő az anyja egy lánynak. De amikor azt mondják neki, az a férfi ugyanannak a lánynak az apja, nem köti össze a kettőt és nem jön rá, hogy akkor az a közös gyerekük.

Érdekes, mi?

Na, most,hogy sikeresen elértem a 700 szó is, lehet hogy ideje lenne abbahagyni az irkálást. Már így is több annál, mint ami feldolgozható.

De azért legyen meg a 800 szó, csak hogy kerek legyen a történet. Szóval, van egy fényképezőgépem, amit eszméletlenül imádok és most mindent még jobban fényképezek, mint eddig. Rájöttem, hogy egy csomó minden szép, színes és jó, csak nem igazán vesszük észre szabad szemmel. De ugyebár a makro csodákra képes.

Persze azt is szeretjük, mikor sokkal jobban értenek azApám a dolgaimhoz. Mert azt olyan megnyugtató tudni, hogy ő mindig ott van. Akkor is, ha nem kéne.

Na, 805 szó, sőt, még több, mert ugye most ezeket is leírom.

Valami hangzatos búcsúzás kéne. Hm.

Ja, nyáron megyek Párizsba. Ez már majdnem bizonyos. Nem, nem magánrepülőt kaptam karácsonyra. Az szennyezi a környezetet. De akkor is Párizs, és Bastille és Szajna és Jim Morrison (igen, a Doors énekese) sírja. Hajj de jó is lenne, ha már ott tartanánk. De addig még egy egész világ problémáival kell megküzdenünk. Ugyebár.

Például a dolgozatok, mert aki nem szünet előtt, az szünet után irat. Esetleg mindkettő. Remélem, (ez volt a 888. szó) nem fogom megbuktatni magam az utolsó próbán. Elég kellemetlen lenne.

Ha már ilyen zseniálisan alakulnak a dolgok. Jó, mi?

Hát szerintem se.

[30y - kerticsap]

Megnézegettem a Skinst, és aki csak teheti, kövesse a példámat. Egy hogy van egy sztori. Kettő hogy van egy fíling. Három hogy van egy Joe Dempsie meg egy Mitch Hewer.  Bevallom, folyt a könnyem a végén. Jó lett.

Karácsony is kipipálva.

Lassan év vége, lassan szilveszter. Lassan kéne tudni, mi is van.

Majd írok gondolom évösszegzőt idén is, bár nem lesz olyan fényes, mint a tavalyi. Tök unalmas lesz. Már előre látom.

Ja, meg mostanában egész jól elvagyok új emberekkel, és ebből az egyiknek nagyon nagyon örülök. Úgyis tudja, hogy róla van szó.

Heyhey. Unalmasak ezek az ünnepek. Utálok vasalni, de itthon van a pingpongasztal, így levezetem a feszültségem. Rájöttem, hogy kurvajó érzés hozzákúrni muterhoz a labdát azzal a felkiáltással, hogy jaaajjjj le akartam csapni boccs! Komolyan jó. Egyszer próbáld ki.

Már ha olvasod. Nem hinném, hogy azt teszed. Akkor meg miért is szólítalak meg?

Az élet tele van kérdésekkel. A buli az, hogy mindegyikre van válasz, és ha nagyon unatkozol, van mit keresgélni. Bár ahhoz, hogy meg is találd, tényleg rohadtul kell keresni. Tehát rohadtul kell unatkozni.

Olyan hangulatcsapoló hétközbenem volt. Remélem, majd megjavulnak a dolgok és visszatér a nevetés a kacagás a hahotázás, meg úgy egyáltalán a boldogság a mindennapjaimba.

Meg a tieitekbe is, drága olvasóim, akik ugyanolyan kevéssé vagytok drágák, mint olvasóim.

[Skins OST]

Aztán szép lassan egyre többen lettünk, visszatértünk a többiekhez, akik kevesebben lettek. Kicsit sokat kellett még várni, olyan 5 percre saccolom, dehát könyörgöm, akkor már… És akkor ott mögöttünk az affig se túl nyugodt társaság elkezdett ideoda csámborogni, amit nem csodálok… Na mindegy, Sellyei beállt hogy majd megvéd minket. Ezen jóízűt kacagtunk.

Elkezdődött. Végre ott voltak a színpadon és már nem tudom melyik számmal, ja de tudom, a Hajóra szállt-tal. Nem ismertem. Még mindig nem ismerem. De hangulat az volt.

Majd jöttek sorba a számok, jöttek sorba nekem az emberek. Azért azt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen koncerten majd ennyire pogózni kell. Na azért ne úgy tessék elképzelni, hogy mindenki borult. Csak akinek sikerült arra álni, amerre nekünk.

A Respekt, az egyik kedvenc közben valahogy túlugráltuk magunkat Évivel és bekerültünk a központi lökdösődésbe. Miután onnan kiverekedtük magunkat, ha jól emlékszem, jött a Mentés Másként. Vagy előtte volt? Franc se tudja. A lényeg, hogy Sellyei felsóhajtott, mikor belekezdtek: hu, ez milyen jó végre egy lassú szám… Aha! Persze. Hát… Nem az.

Volt pár új szám, mint pl a Kutyák és emberek, meg a Fecske, amit egyszer hallottam, de olyan jó kis szövege van, hogy simán tudtuk skandálni. És persze az ismertek, a Defender, az Egy perccel tovább, az Ül és vár.

Na igen, az Ül és vár. Az sokat jelent nekem. Az, amit közben láttam meg még többet. Ez van.

Persze vissza kellett jönniük utána, nem mehettek csak úgy el. Visszajöttek, és… Elkezdték azt a számot, amit annyira, de annyira szeretek. Mi az, hogy boldog? Telitorokból üvöltöttük, ugráltunk, minden bajunk volt. De megérte. Az volt a legjobb. Nekem. A legesleg. A mindennél jobb.

Végül még rikoltoztunk ilyeneket, hogy Sötét van. Kétség kívül sötét volt. Elénekelték, lementek, világos lett. Utána ivás, röhögés, fekvő aztán usgyi haza.

Eszetlen volt. Minden értelemben.

Lucának meg… Mit mondhatnék? Kb semmit. Úgyis tudja. Ha meg nem, akkor jó.

Te meg… Jó lett volna.

[Hát na vajon?]

Vonaton

Érdekesen indult. Reggel felkelve és a hűvös teraszra kilépve megcsapott a természet valódi, vidám komorsága. Elsőre a The Mist című Stephen King filmadaptáció jutott eszembe. Gyönyörű, amint a hajnali pára olyan sűrű ködöt alkot, hogy a fák levelei sejtelmesen elvesznek benne. A táj különös szépsége megszilárdítja az emberben a természet szeretetét.

A reggeli kakaónál is különösebb. Fájdalmas, kellemes, friss és félelmetes. Lehetetlen kiismerni.

Gyors öltözés, majd indulás a révhez. Ahhoz a kis hajóhoz, mely immáron közel 15 éve szállít egyik hazámtól a másikhoz. A vad természetből a vad városba. Mindkettőhöz lehetőségem van tartozni, és ezt ki is használom. Jó érzés.

A Dunához érkezve, amely az egész ország egyik büszkesége, meg kellett állnom. Késésben voltam, de egy ilyen gyönyörű látványt bűn megtagadni. A part elvész a ködben, amely sűrű és tejfehér. Nem látni, hol kezdődik a víz és hol ér véget a szárazföld. Kegyetlen, csodálatos. , Van, aki minden nap ezt látja. Talán neki ez a természetes. De nekem, nekünk, a városi szmoghoz szokott lényeknek egészen földöntúli látvány. Nem mondanám, hogy romantikus, bár az is lehetne. Ebben van valami fojtott harag, egyfajta büszkeség és rémisztő csalogatás. Alattomosan csábít szépségével. „Lépj be!” mondja, hívogat. De átver. Már benne vagy.

Fellépni a több évtizede rozsdásodó csónakra, kifizetni az átviteli díjat, kicsit kizökkenti az embert. Aztán kitekintve az ablakon és rádöbbenve, hogy egy hatalmas folyó közepén haladsz, visszatér az érzés.

Végig a jól ismert úton. Béke út. Elkalandoznak a gondolatok. Ez egy köztes állapot. Már lakott környezet, mégis vad táj. Vadnak született, de fogságba került.

Az első MÁV felirat látványa fájdalmat és megnyugvást okoz. Öröm és bánat. A gondolatokat gondok váltják fel.

Most a vonaton ülök, tartok a városba. Mellettem egy zeneszerző-féle ember, kezében pár A3-as lap- Rápillantok. Kották.

Egyre többen jönnek. A Dunakeszii gyerekcsoport tart a szitibe. Nyilván megnézik az állatkertet. A mű vadont. Lesz, akinek tetszik. Mások majd átérzik a különbséget. A nyugalom hiányát.

Még az Alsógödi állomás egyik padján láttam egy feliratot. Bele volt vésve. Már belém is beépült. Megfogott.

„Lehajtom fáradt fejem a padon, úgy érzem: felszív a hűs vadon.

S oly furcsa látnom a friss havon át, amerről jöttem, a lábaim nyomát.”

Budapest, Nyugati pályaudvar.

VÉGRE.

A történet érdekessége, hogy felszállva a vonatra elkezdtem írni. Rögtön, az idézet miatt. Mikor leírtam a záró idézőjelet, kitekintettem. A nyugatiban voltunk. Az E betű utáni pont bevésésével lefékezett a vonat.

mer’ mindenki egy perccel tovább akar élni
de tényleg pont egy perccel tovább, mint ahogy megéri

mer’ minden ember azt akarja, hogy tovább élhessen másba’
és hogyha ő jó volt, akkor a fia is jó legyen az ágyba’

jó legyen az ágyba’

az anyjuk meg, hogyha a konyha királynője volt életébe’
akkor a lányát se érje a gézánál, lázárnál [stál] juditnál szégyen

és mindenki akar még mondani egy fontos mondatot
és hogy minél többen hallják, előbb úgy csinál, hogy ő halott-

nak tetteti magát és nagyon halkan mondja
hogy meglegyen végre az i-nek a pontja
és fülbe vagy szájba vagy seggbe – ha más nem -
hogy egy másik testbe jusson át a tálentuma.

vendég lesz a srácunk és bekopog néha
a régi tükörbe néz és azt látja újra
hogy kissrác volt egyszer, és hogy én is az voltam
és az egész családfát jól, jól látja onnan

jól látja onnan

szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk…

[30Y - Egy Perccel Tovább]

_”majd szóljatok, ha kész vagytok és akkor kimegyek…”_

De jó, hogy van

valaki, aki biztosan

nem.

Valakim, akit

azt akartam írni, hogy valaki, de

ott egy m

amit nem én akartam oda.

De így is jó,

talán még

így jobb.

Összvesznek, de tényleg

kosaraznak aztán

test a testnek.

Gilisztának érzem

magam

melletted.

Melletted, mert elvégre

melletted

vagyok.

Talán.

Én így

(is)

látom.

Talán

Beck Zoli mindig azt mondja

hogy

klotyó

és igaza van.

Fáradtan

néz

ki a

z ott kinn?

Többet tanultam

mint eddig bármikor

Tőle.

Mert aki

tud,

annak nem kell

értenie.

És aki ért,

az nem

kell, hogy tudja

is.

Üss a falba,

és

gondolkodj,

hogy megért-e.

Ha megért, örülj,

de akkor sem érte meg

megszületni.

Hiszen úgyis meghalunk,

csak még

most

ne

m szeretném.

Most több

jó mint amennyi

rossz.

Egy

lá központú világban élünk,

de a vers végén

a lá

az tetszett nekem.

Akkor még.

Mert akkor még hozzám

szólt

mostmár

rólam szól.

Ugyanolyan

jó

lenne most

ha tőle

és nem neki

de sajnos

neki

hálistennek.

(L)

[Nickelback - Rockstar]

Perpillanat olyan dolgokon töprengek, amit az emberek nem nagyon szoktak bevallani maguknak. Másoknak meg pláne nem, egy ilyen kis szar blogon meg még említést sem érdemelne.

Inkább jöjjön pár pozitívum így spontán…

PROTON.

Most komolyan, más nem jut eszembe. Oké, a dráma, de azt tudtam, hogy szuper lesz, és alig várom. Lesz miért bejárnom a meleg mellett.

Utálom, mikor valaki másol valakit. Picsaszokás mondogatni, hogy koppint meg utánoz meg lenyúl meg hasonlók, de ha egyszer ez van.

Apropó, vannak olyan emberek, akik azt hiszik, választékosak, de nem azok. Na ilyen lennék én is, ha azt hinném az vagyok, de mivel tudom, hogy nem vagyok az, és tényleg nem vagyok az, nem lehetek ilyen sem. Következésképp ezt nem feljebbvalósági jogon produkáltam ide, hanem mert tényleg kiborít, és bár nem hinném hogy az illető személy(ek) bármelyike is olvasná ezt a szart, hát leírtam. Kit zavar?

Most őszintén… Tegye fel a kezét, akit zavar!

Ugyehogyugye?

Úgy érzem magam, mintha másnapos lennék. A különbség annyi, hogy tegnap is így éreztem magam. Tehát nem lehetek másnapos.

Ha az ember talál valakit, akiért úgy érzi, az életét feláldozná, az így is van.

[CH - Lowrider]