Eszméletlen, hogy mennyi mindent lehet befejezni. Egy szöveget, egy képet, egy kapcsolatot, egy életet. Mindegyik más értelemben vett befejezés, de végeredményben mindegyik valamilyen tevékenység lezárását jelenti. Vannak azok a bizonyos hepiendek, amelyek szó szerint boldogok. Például egy szülés vége biztos örömteli, vagy akár egy kémia óra befejezése. De ezeknél valami új jön létre, valami, ami még ha nem is azonos az előzővel, azzal, ami megszűnt, mégis valahogy kötődik hozzá és helyettesíti. Mert egy véggel egy más dolog kezdődik. Persze, majd az is egyszer megszakad. Mert ugye minden, aminek kezdete van, véget is ér. Ez is egy kibaszott ördögi kör, hát nem? Van egyszer egy adott akármi, aztán az az akármi már nem adott, hanem elvett, kész diend. Na és akkor új kezdődik, de az is csak azért, hogy véget érhessen, és hogy új kezdődhessen. Komolyan érdemes belegondolni, hogy akár egy nap leforgása alatt mennyi minden ér véget. Először is az álmunk, azért, hogy felébredhessünk, és kezdődhessen az ébrenlét. Aztán elmúlik a meleg is, ahogy kilépünk az utcára, hogy aztán ott fázzunk, de elérjünk az iskolába. Na és akkor ott mennyi minden ér véget…
Segítsek? Befejezem szívesen.
Mennyi mindent lehet befejezni… Egy beszélgetést, egy érintést, egy mozdulatot, egy képet, egy dolgozatot, egy mondatot. Sőt, akár egy blogbejegyzést is be lehet fejezni.
[Prodigy - Serial Thrilla]
