Oké, tudom, régen írtam. Ne kérdezd, miért. Tudom, nem is akartad megkérdezni. Mert nem is érdekel. Akkor meg miért is írok?
Megnézegettem a Skinst, és aki csak teheti, kövesse a példámat. Egy hogy van egy sztori. Kettő hogy van egy fíling. Három hogy van egy Joe Dempsie meg egy Mitch Hewer. Bevallom, folyt a könnyem a végén. Jó lett.
Karácsony is kipipálva.
Lassan év vége, lassan szilveszter. Lassan kéne tudni, mi is van.
Majd írok gondolom évösszegzőt idén is, bár nem lesz olyan fényes, mint a tavalyi. Tök unalmas lesz. Már előre látom.
Ja, meg mostanában egész jól elvagyok új emberekkel, és ebből az egyiknek nagyon nagyon örülök. Úgyis tudja, hogy róla van szó.
Heyhey. Unalmasak ezek az ünnepek. Utálok vasalni, de itthon van a pingpongasztal, így levezetem a feszültségem. Rájöttem, hogy kurvajó érzés hozzákúrni muterhoz a labdát azzal a felkiáltással, hogy jaaajjjj le akartam csapni boccs! Komolyan jó. Egyszer próbáld ki.
Már ha olvasod. Nem hinném, hogy azt teszed. Akkor meg miért is szólítalak meg?
Az élet tele van kérdésekkel. A buli az, hogy mindegyikre van válasz, és ha nagyon unatkozol, van mit keresgélni. Bár ahhoz, hogy meg is találd, tényleg rohadtul kell keresni. Tehát rohadtul kell unatkozni.
Olyan hangulatcsapoló hétközbenem volt. Remélem, majd megjavulnak a dolgok és visszatér a nevetés a kacagás a hahotázás, meg úgy egyáltalán a boldogság a mindennapjaimba.
Meg a tieitekbe is, drága olvasóim, akik ugyanolyan kevéssé vagytok drágák, mint olvasóim.
[Skins OST]
